blog · gondolatvihar · személyes

Nem haltam meg… (még)

Egy ideje nyomon követem újabban azt (tudom, a saját káromra főleg), hogy miként alakul egy közösségben az élet. A tagok kapcsolata, viselkedése, kicsiben és nagyban. Mindegy, hogy fészbúk csoport vagy portálfórum. Az elmúlt néhány hétben (hónapban) felmerültek bizonyos tendenciák, előkerültek arcok, érdekes dolgokat hangoztatva. Elkezdtem kicsit átnyálazgatni a dolgokat, és a klasszikusan visszatérő, szívhez szóló gondolatnak szánt tehénlepényeket leszűrtek, hogy néhány olyan kerüljön elő, ami eddig csak elvétve került elő. Ezekből pedig egy cikksorozat lesz. Azonban nem itt, hanem…

…az újonnan nyílt blogon, a DEVstance-on. A különbség a két blog közt annyi, hogy míg itt ténylegesen a saját szájízemnek megfelelően fogalmazhatok, odaát sokkal professzionálisabb hangvétel kívánok megütni. Vagyis egyelőre én, tervek szerint bevennék másokat is a buliba a tárgyiasabb részekre. A kérdés csak az, hogy ők hogyan fognak hozzáállni.

A DEVstance ugyanis nem a konkrét kritikák helye lesz. Se emberről/csoportosulásról, se műről, de még feliratról sem. Utóbbival nem foglalkozom egyébként se, előbbi kettőre már voltak példák itt, és valamennyire Kag hajdani blogján, a Gunjou Blogon is, ami jelenleg itt van megőrzésre. Sokkal általánosabban kívánom ott megragadni a dolgokat. Ha valaki magára ismerne egyik-másik állításban, bekezdésben, bejegyzésben, talán nem a véletlen műve, ugyanakkor nem is lesz egyedül a problémájával.

De vissza a DEVstance első bejegyzésére. Négy nemrég viszont látott véleményt állításként vettem górcső alá. Igaz, nem igaz, vagy csak hellyel-közzel. Az első lényegében a közösségi normákra való felhívás, hogy nincs kibúvó, nincs e föléemelkedés. A második egy régebbi fórumvitából lett leszűretve: csapa, közösség, egyén kérdéskör, felelősségvállalás. A harmadik egy elvi kérdés, egy még régebbi fórumvita leszűréséből amely az elmúlt 1-2 évben rendre megint felparázsolt: csapatok közti platform, közeg. Egy autoriter, központosított és egy szabadabb, önszerveződő felépítést hozok gyümölcsanalógiával, illetve ezek használatáról, hogy miként működhetnek és működnek. A negyedik egy relatív új dolog, fészbúkcsoportokban láttam rendre egy-egy “fikázós” poszt alatt, ez pedig a kritikák el nem fogadása, sőt egyenes tiltása.

Ezek még lényegében “kezelési útmutatókként” íródtak, a komolyabb dolgok csak később jönnek. Ha nem is a következőbe, majd talán az azutániban.

+ + + + +

És most jogosan jöhet a kérdés: “ha a Librarian Warriorra nincs időm tartalmat gyártani, akkor minek egy másik? Fogok-e tudni azzal foglalkozni?” A kérdések pedig jogosak, azonban az a szerencsétlen helyzet, hogy nincs miről írnom itt. A napokban talán a Doctor Strange filmélmény érne meg rövidke posztot, jövő héten meg “A martfűi rém” film. Vagy az újonnan jött könyveimben olvasottak… amiket egyelőre még csak átforgattam, de elolvasni nem jutott időm. Szóval kezd kicsikét visszatéregetni az élet belém is, de egyelőre várni kell. Még a csend korszaka honol, amit pár horkantás tör csak meg.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s