személyes · zene

Élménybeszámoló: Soilwork és Sabaton koncert

fezen_day_2

Rég jártam már valamire való koncerten, utoljára egy kocsmában egy kezdő rock-heavy metal zenekaré volt az, a Fej vagy írás zenekaré, amiben egy jó ismerősöm énekelt. Ezen kívül többre is terveztem menni, de igazán most volt ingerem elmenni egyre, amennyiben relatív a közelben van. Ez konkrétan az alig egy éve megismert Sabatonra, egy svéd power metal együttesre esett a székesfehérvári Fezen fesztivál második napján. Aznap több másik együttes is fellépett, amit ismertem és hallgatok, mint a Kiscsillag és a Dalriada, de ha ezekre el akartam volna menni, a program szerint több részre kellett volna szakadjak. Így maradtam a Kalinka színpadnál az általam annyira nem kedvelt melodic death metal csapatnál, a Soilworknél és a Sabatonnál, vagyis svéd estet tartottam magamnak zenei téren.

A program szerint nyugodtan mehettem este Fehérvárra Érdről, mert napközben nem igazán volt semmi kiírva (sőt, egyáltalán semmi). A szokott fesztiváli felkészülés megvolt a részemről: pénzfelvétel, ruhaválasztás, hidegélelem készítés és kisebb bevásárlás nem alkoholos itallal, meg pár édesség, mert hát valljuk be, ezek szoktak a legdrágábbak lenni ilyenkor, illetve józannak kéne maradni, hiszen valahogy haza is kell jutni.

Időre megérkeztem, be is vásároltam kicsit rocker-metálos kiegészítőkkel (pólót nem, mert vagy az anyaga egy mosásra szétfoszló, gyenge minőségű volt, vagy jó anyagú, de rohadt drága — a Fezenes limitált Sabaton póló potom 7 ezret kóstált). A Soilwork amolyan elmegy volt a részemről: a számaikat annyira nem ismerem, a zsáner sem áll közel a szívemhez, de egy valamivel mégis megleptek, ami miatt emlékezetes és kiemelendő volt: az énekes felinvitálta az édesanyját a színpadra, aki aznap ünnepelte a 60. születésnapját. Az idős hölgy köszöntötte a nézőket, akiknek nagyon mondani sem kellett, máris énekelték, hogy “Happy Birthday To You”. Nem is tudom, hogy melyik mozzanat miatt ragadt meg igazából, de talán a leginkább azért, mert nem igazán szokványos egy ilyen pillanat egy metál koncerten. Főleg nem ebben a zsánerben.

Aztán ott volt a Sabaton. Napokkal előtte kitettek egy posztot Facebookra, ahol a háttérben látni lehetett egy tankot és a pirotechnikát működni, így elég nagy reményekkel álltam elé. A tank itt is megvolt, a pirotechnika is működött, de ez csak a látvány. Mivel az ő részükről a számokat jól ismertem, így ennél jóval aktívabb tudtam lenni. Elhangzott többek közt a Panzerkampf, Primo VictoriaCarolus Rex, Screaming Eagles, Night Witches, No Bullets Fly, Soldier of Three Armies, Gott mit uns, Swedish Pagans, To Hell and Back, Resist and Bite… és ez utóbbinál nem átallkodtak közjátékot is csinálni a színpadon: Joakim (az énekes) és a gitáros rendszeresen köpték egymásra a szépségeket. A gitáros elkezdte pengetni a Swedish Pagans akkordjait, mire az énekes leintette, mondta, hogy őt is úgy kéne kiküldeni, mint annak idején a tanár a csintalan diákot a folyosóra. Vagy később egy másik baráti szapulást megeresztve a gitáros felé: “Ez a jó ember itt 25%-ban finn testvér. 75%-ban pedig egy rohadt seggfej.” Persze a közönség is kitett magáért: addig skandálták, hogy “Pálinka! Pálinka”, hogy Joakim megjegyezte: “Ez jó. Akárhova megyünk szerte a nyomorult világban, mindig az megy, hogy “Sabaton! Sabaton!”. De nem Magyarországon, itt azt mondják “Pálinka! Pálinka!”.” És a közönség tette ezt addig, míg egy húzóra két-három jó nagy kortyot le nem gurított, amire ment is a kisebb fintorgás. Később egy hasonlónál megjegyezte: “Azt ugye tudjátok, hogy ha skandináv berúg, akkor meztelenre vetkőzik?”, amire beindult az ujjongás, amire meglepett arccal lenyúlt a lába közé, fedve a nadrágvarrását, és szerényen hozzátoldotta: “És itt amúgy sincs semmi látnivaló.” És ezt a közvetlenséget megfejelte néhány alap magyar szóval, mint a “Köszönöm Magyarország!” és az “Egészségedre!”.

000sabatt652

A hazaút pedig egész viccesen telt: pont a holtidőben érkezve vissza Érdre, ami azt jelenti, hogy hazáig se busz, se vonat. Kocsi nuku, és a legközelebbi tömegközlekedési lehetőség is két óra múlva érkezik – hajnali ötkor. Így inkább hazagyalogoltam az országút mentén, ami egy jó 8-12 kilométeres séta volt, több ponton is koromsötétben. És most itt fekszem, 16 óra alvás után két annyira fájó lábbal – mert a koncert előtt sikeresen meghúztam őket, amire még ráugráltam, tomboltam és gyalogoltam -, hogy ráállni is csak kisebb segítséggel megy. De totálisan megérte.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s