adaptáció · ajánló · anime · fantasy · romantikus · történelem

Démoni politika: Maoyuu Maou Yuusha

46041l

A cikk a 2013. áprilisi Konzol Magazin hasábjain jelent meg.

A Maoyuu Maou Yuushát noha eredetileg Mamare Touno által írt, és Keinojou Mizutama illetve toi8 által illusztrált light novel sorozataként ismerjük, a története valójában a 2channel regisztrációt nem kérő internetes fórumán vette kezdetét szerepjátékként 2009-ben. A light novel széria csak 2010-ben indult útjára az Enterbrain kiadó jóvoltából, ami eddig 8 kötetet számlál, továbbra is fut és összesen több, mint 500 ezer példányszámban fogyott el. 5 féle manga feldolgozást is kapott, ami meglepően sok más alapanyagokhoz képest.

A soron következő animét nagyjából fél évvel a vetítés kezdete előtt ismerhette meg a közönség, és bár sokáig tartottak attól, hogy az ARMS stúdió fogja készíteni, ami a stúdió korábbi munkáiból (rengeteg hentai és ecchi) kiindulva ez is könnyedén elmehetne ebbe az irányba, a stáblista mégis megnyugtatólag hatott: ugyanis a rendező, a karakterdizájner és a sorozatösszeállító (illetve még sokan mások is) ugyanazok voltak, akik a sokban hasonlító Spice and Wolfot is jegyezték. Így adva volt egy ellentmondásos érzelem a kezdetén… De lássuk mi sült ki belőle.

15 éve dúl már a háború az emberek és a démonok közt. Az emberek két keresztes hadjáratot is indítottak azért, hogy biztosan övéké lehessen a győzelem és elfoglalják a Démonvilágot. Viszont legutóbbi húzásuk – ami egyben történetünk kezdete – nem volt más, mint négy legendás hőst küldtek a harcba. A Hős otthagyta korábbi bajtársait és egymaga vágott neki, hogy legyőzze a Démonkirályt. Azonban a trónteremben nem egészen az fogadta, amit várt. Azon túl, hogy a Démonkirály nő (ráadásul csinos is), nem kíván vele harcolni és sokkal inkább meggyőzi őt arról, hogy ez a háború miben kedvezett a két félnek, miért nem lehet csak úgy megállítani és milyen következményei lehetnek… A Hős így elhatározza és megfogadja, hogy segíti a Démonkirályt a céljai elérésében, egy olyan világért, ahol démon és ember egymás mellett élhet…

maoyuu_maou_yuusha_006Alapanyag történetileg volt bőven, azonban mégis történetmesélési szempontból valahol aránytalan lett. Egyes részek pillanatok alatt telnek el, míg másokra fél, de akár egy egész részt is áldoznak, a köztes dolgokon átsuhanva, érintőlegesen említve vagy később valamilyen formában visszautalva. Ettől függetlenül nézve, a történet szépen összeáll, annak minden szála, a ki mit és miért kérdések tekintetében is, azonban hektikusnak, gyakran kapkodónak hat, vagyis mintha egy 24-26 részes sorozatot sűrítettek volna 12 részbe.

Történetileg van még egy érdekessége, ez pedig a masszív történelmi kapcsolódás egészen a kora középkori időktől a legújabb kori, de akár napjaink korának eseményeihez, folyamataihoz, jellemzőihez. Nem egyszer gazdasági, társadalmi, etikai, filozófiai, vallástudományi húrokat is megpenget egy csöppet, ezáltal téve komolyabbá és befogadhatóbbá a történetet. A feudális világ társadalmi rétegződésének kibúvói mellett áthallásokkal megjelennek a keresztes hadjáratok “eredményei”, a II. világháború két nagyobb eseménye, Dieppe és Normandia, a közel-keleti hatnapos háború és következményei, de még akár az eurórendszer problémája is.

maoyuu_maou_yuusha_091További érdekességként kiemelendő, hogy a karaktereknek nincs kifejezett neve, hanem a rangjuk határozza meg őket, így előfordulhat, hogy egy valakit 2-3 néven láthatunk viszont a mű során. Ennek kialakulása a mű szerepjátékosi múltjára vezethető vissza.

Grafikailag viszont szerintem helytálló, hozza egy 2013-as mű animációs szintjét, kívánalmait. Bár a hátterek festése elsőre furcsának hathat, vagy a visszaemlékezések kátrányalapú festményszerű megjelenése, de ezekhez könnyen hozzászokik az ember, mivel a mű jellege által jobban belesimul. A karakterdizájn is egész jó lett, kedvelhető, szerethető küllemmel, amelyek egyébként a light novel illusztrációit veszi alapjául.

Hangok terén érdemes kiemelni talán a zenét, ami elsőre megfogott, pedig mint szőrösszívű egyedet, az én esetemben nehéz. Mind a nyitó-, mind a záródal kifejezetten tetszett: az előbbi a kislányos hangzású énekhanggal és pattogó ritmusával, míg az utóbbi az érett, lassú, kissé egyházias jelleget viselő, zsoltáros hatásával (amit a képsorain látható kódexiniciálék is megerősítenek). Magával a háttérzenékkel se volt különösebb bajom, jól aláfestették a sorozatot és a szinkronszínészek is hozták a formájukat – egyikre se volt különösebb panaszom.

maoyuu_maou_yuusha_362Nem véletlenül emlegetik “démonos Spice and Wolf”-ként a művet, mivel hasonló komolyságot tartalmaz és áraszt magából, valamint a stáblista nagyja is ugyanazokból áll, akik annak az anime adaptációit készítették. Tulajdonképpen ez vált az előnyére, mivel nem hagyták az ARMS-ot szórakozni, s végre egyszer a stúdió is bebizonyíthatta, hogy képes tényleg jó műveket alkotni, aminek a részeit többször is meg lehet nézni, nem csupán egyszer szórakoztatóak.

Személy szerint bátran ajánlom a művet, mivel kifejezetten tetszett, az elvárásaimnak a végletekig megfelelt, bár megvannak a maga hibái. A komolyságot jól üdíti a humora, szemet pihentető rajzstílusa, így különösképpen biztosítja a szórakoztatásunkat és akár a nevelésünket is bizonyos témakörök kapcsán.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s