ajánló · kritika · romantikus · visual novel

Lakótársi romantika: Roommates (2014)

screen568x568Most meglehetősen röviden fogok értekezni a következő játékalanyomról (a Humble Bundle Valentin-napi… izé, heti kínálatában vettem potom 8 dollárért, vagyis alig 1800 forintért több másik visual novel mellett, mint a Long Live The Queen és a Go! Go! Nippon), mivel az élmény nem csak friss (egész pontosan ma hajnali-reggeli), valamint a játékidő végigjátszásonként 3-4 órában ki is merül (ezzel szemben a VNDB közepesen hosszúnak, azaz 10-30 órásnak írja le, ami annyiban igaz, hogy egy választható szereplővel minden főbb lehetőséget kijátszani ennyi időbe telik.

A Roommates egy angol nyelvű fejlesztő csapat, a Winter Wolves munkája, akiket egy olasz független videojáték dizájner, Riva Celso vezet. A visual novel műfaján belül is az élet- és randiszimulátorok hosszas sorát erősíti, Ren’Py motoron futva. Az ő nevükhöz fűződik a Heileen-trilógia, a Loren the Amazon Princess vagy a Flower Shop, amelyeket a Steamen is megvásárolhatunk. A jelen játék tavaly tavaly februárban jelent meg (10 nap híján pont egy éve) először Androidra, majd egy héttel később Linux, Mac, PC rendszerekre, valamint iOS alá. Ne árulok el nagy titkot, hogy szexuális tartalom nincs benne, könnyed erotikus megjelenés van (így szemben a szokásos “all ages” kategóriával egy 14-es korhatár simán ráhúzható, már a játékmechanika végett is). Ha előkerül a szex, akkor csak utalást kapunk rá, kifejezett jelenetet nem kell végignéznünk, így tartva 18-as korhatár alatt a játékot.

64505A történet az egyetemista-kollégista lét egy idealizált formáját használja amerikai környezetben, a megszokott tinifilmes formában, szolid (többször önreflexív) humorral és okosan kiépített, sokszor megnehezített romantikus rendszerrel. De előbb lássuk miből élünk: Anne-ként egy könyvszerető könyvtáros hallgatók vagyunk (és itt nyerítettem fel először, mikor ez kiderült), míg Max-ként a tipikus laza srác, akit hülyének tartanak, meg van egy álma, hogy rock bandájával sikeresek lesznek. Ott kezdjük a sztorit, hogy a Latin House-ba vesznek fel minket, ahol 5 másik emberkével kell együtt élnünk. Mindenkinek megvan a maga szobája, vagyis “felségterülete”, valamint elég változatosak. Az elcsábításukhoz először teljesítenünk kell kijelölt képességpont-határokat (ami a játék végére hirtelen megduplázódik), felépíteni a karakterrel való viszonyunkat minél jobb szintre (vannak bizonyos fontos pillanatok, amiket nem szabad kihagyni a romantikus befejezés végett), amiket a hétről hétre előjövő eseményekkel javíthatunk, vagy hagyhatunk elsikkadni.

Ott van Isabella, a pánszexuális mexikói lány, akinek mindegy ki van alatta, csak szex legyen, de ha van egy párja, akit szeret, akkor az Istennek se csalja meg. Őt bulizósabbnak, felszabadultabbnak ismerjük meg, aki elég rosszul teljesít az egyetemen. Az ő elcsábításához nagyon spontánnak és aktívnak kell lennünk.
Vele szemben Sally egy elég öntudatos nő: kicsit ragaszkodó fajta, valamint lelkes természetvédő és állatbarát. Isabellához hasonlóan spontanitást és aktivitást vár el tőlünk. (Anne-ként őt nem csábíthatjuk el, mivel a lány megrögzött hetero.)
Az indiai Rakesh biszexuális, művészetet tanul és ennek megfelelően ő reflexiót és kreativitást vár el tőlünk, amennyiben őt kívánjuk választani. Van egy külön afférja a szüleivel, ami csak a sztori vége felé kezd el megjelenni, és itt, az ő esetében, különcködik a választások terén a rendszer, ami megint csak a lehetséges végződéseket befolyásolja.
Aztán ott van Dominic, aki fizikát tanul, ésszerűséget, szervezettséget és racionalitást vár el, amit ha nem kap meg, hajlamos másokra zúdítva düh formájában kiélni. (Max-ként őt nem csábíthatjuk el, ő is stabil hetero.)
Emellett a játszható karakterek közül a másikat csábíthatjuk el, ami csak adalék.

64508De nem muszáj elcsábítani őket, elég ha csak jó viszonyt ápolunk velük. Amennyiben a játék ezen aspektusával nem igazán kívánunk törődni, úgy választhatunk szabadidős tevékenységeket: délelőttönként járhatunk óra, vagy alhatunk tovább, délutánonként vállalhatunk többféle képességet növelő munkát vagy pihenhetünk, míg este a korai fekvés és tanulás mellett választhatunk a munkákhoz hasonlóan, képességfejlesztő tevékenységeket is, mint a sakk, kocsmázás, asztali szerepjátszás, színházba járás meg a többi. Ez utóbbiak pénzbe kerülnek, amit a munkával kereshetünk meg. Viszont minden tevékenység, az alvást leszámítva energiát emészt fel, amiből ne lesz baj, ha kimerülünk, max. nem kapunk képességpontot és fizut, hosszabb távon pedig romlik az iskolai teljesítményünk.

Ellenben ha már az elején kiválasztjuk ugyanis, hogy kire kívánunk ráhajtani szerelmi téren, azt célszerű a játék elején megtenni, mert a tavaszi szünet alatt a játék véglegesítést vár el tőlünk. Ha nincs ilyen jellegű szándékunk, akkor a puszta “barátként/seggfejekként váltunk el” befejezéseket kapjuk a magunk részéről. És higgyétek el, játékvégződésből több mint 30-ra számítsatok játszható karakterenként: ez függ attól kivel milyen viszonyt ápoltunk, kivel jöttünk össze, ott hogy teljesítettünk a kapcsolatban vagy az iskolában, a képességpontok megütöttek-e egy bizonyos szintet stb-stb. A játék végén ugyanis a szereplőnk elmondja a saját sztoriját, hogy végezte el az egyetemet, kivel mi lett, majd kiemel valakit és elmeséli, hogy alakult a kapcsolatuk (és itt jön a megütött szinttel egy 2-es szorzó: vagy hosszan tartó lesz a kapcsolat, vagy relatív hamar felbomlik), illetve hogy sikerült a bandát felfuttatni, mi lett velük. Így sokadik végigjátszásra is egy egyedi/egyedibb befejezést kapunk a korábbiakkal szemben. Ennyit a romantikus rendszerről, ami jelentősen befolyásolja a végkimenetelek mennyiségét, így késztetve minket taktikázásra 1-1 kifejezett cél eléréséhez.

64507Mindenképp ajánlott mű, kellemes és könnyed kikapcsolódást garantál, valamint megmozgatja kicsit az embert, ha nagyon hajt a teljesítményekre (amiket korántsem olyan könnyű megszerezni). A kidolgozása kellemes (csak pár esetben vannak elrajzolva a karakterek vagy a CG-k), és a zenei aláfestése is inkább hoz egy amerikai tinifilmes szintet (vannak pattogósabb dallamok, de javában a rockosabb témák dolgoznak). A végződések mennyisége külön növeli az újrajátszási tényezőt, szolid és valamelyest reális témakezelése pedig elfogadhatóbbá teszi, szemben az egyenesen Japánból jövő randiszimulátorokkal, amiket sokszor nyilvánvaló szexjelenettel tesznek gazdagabbá, amolyan “cseresznye gyanánt a tejszínhabra”, ami néha sok már egy-egy cím esetében. Itt ennek a hiánya csak javít a renomén, nem érezzük szükségesnek, hogy mutassák is meg nekünk, hogy aztán öklünkre támasztott fejjel nyomogassuk az egér gombját, vagy a Space/Enter billentyűt. Részemről az eddig belefektetett 10 órám alapján (vagyis 3 végződést oldottam fel eddig: Max-ként játszva Isabellát, Sally-t és Anne-t) adok neki egy kedves 7 pontos értékelést, ami majd lehet még jobb, amennyiben ki nem vittem a maradék romantikus végeket, és legalább egyszer sikerült a legjobb személyes befejezést elérnem (amiért sajnos nem jár achi, mert elég necces megszerválni).

Lakótársi romantika: Roommates (2014)” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Épp mostanában találtam rá erre a játékra, mikor a Bionic Heart-hoz írtam ismertetőt (az is WW/Riva Celsa). Képek és alapsztori (meg trailer) alapján tetszik, bár én nem gondoltam, hogy ennek is ilyen sok befejezése van (BH-nak ‘csak’ 24 volt), ez kicsit azért elvette tőle a kedvemet. Nem vagyok gyakorlott VN-es, nem nagyon van még türelmem befejezések után kutatni, szerintem ehhez kellene még pár cím, hogy elkezdjen bennem kialakulni.
    Majd ha egyszer akciós lesz steamen, akkor talán beszerzem és nekiállok kijátszani (mert 23eurót én biztos nem adok ki érte).

    1. A Bionic Hearts-ot is megvettem egy bundle-ben, de abból csak a Steam kártyákat zsebeltem be egyelőre. Bár a végződések főszáma noha 8 (4-4 a két sztorivonalon), de az apróbb részletek, hogy kivel milyen kapcsolatot ápoltál (ha nem voltál túl jóban vele, akkor pl. kimarad a játékvégi összegzőből), milyen sulis teljesítményt értél el (ez is egy 2-es szorzó durván), és még, hogy összességében a két kívánt fő irányultság a “párodhoz” eléri-e a 600-at vagy sem. Ilyen apróságok miatt szorzódik folyamatosan, ami szerintem zseniális ötlet a nüanszokra is kihegyezve. 🙂
      Amúgy ja, 23 eurót nem ér meg, bundle-kben érdemes.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s