ajánló · anime · cikk · dráma · háborús · történelem · tragédia

Ghibli a nyomorról: Szentjánosbogarak sírja

A cikk a 2012 októberi Konzol Magazin hasábjain jelent meg.

fireflies_coverElőzetes és történelmi háttér

Számos módon feldolgozták már a háború borzalmait: ott van Theodor Plievier 1945-ös dokumentumregénye, a Sztálingrád, ami a katonák szemszögéből mutatja be a kegyetlen orosz időjárás közepette vívott csatákat, vagy ott van Kakehashi Kumiko Szomorú hősi halál című könyve, ami a keserves Iwo Jima-i ütközetet mutatja be a japánok szemszögéből egyetlen tiszt és annak családja levelezései által (ebből készült a Levelek Ivo Dzsimáról című film). Azonban egy háborúban nem csak a katonák szenvednek, hanem a civilek is. Az első világháború még úgymond kegyes volt: gazdaságok mentek tönkre, katonák nyomorodtak meg, s a hitelcsapdák, államadósságok és fizetésképtelenség miatti Fekete Csütörtök (az 1929-es tőzsdekrach) által a munkanélküliség együttesen eredményezte a szélsőségesebb nézetek előretörését. Ennek köszönhető, hogy a II. világháború előtti években már a civil lakosság is kapott ízelítőt a háborús foglyok életéből, majd a világégés során megtapasztalta az igazi terrort, félelmet, valamint azt, hogy most már ők is aktív részesei a háborúknak gerilla-, védelmi és partizánmozgalmak révén.

Japán a II. világháború idején egy Csendes-óceáni birodalomról ábrándozott, amit a militarista vezetőség igyekezett is megvalósítani. A kínai front állandó ütközőfelület volt, majd a sorozatos amerikai diplomáciai, gazdasági hergelés és provokálás után 1941. december 7-én megtámadta Pearl Harbort, s ezzel együtt az Indokínai-félszigetet és az Indonéz-szigetvilágot. Az ország óhatatlanul többfrontos háborúba kezdett, azonban a kezdeti villámháborús sikerek hamar megtörtek, s megfordult a kocka. 1944-ben a japán lakosság minden korábbinál erőteljesebb terrorbombázásokat szenvedett el. Az anyaország készletei vészesen apadni kezdtek, az emberek nyomorogni kényszerültek, s gyakran a legbecsesebb értéktárgyaikat is eladták egy tál rizsért. Ezen körülmények közé kalauzol el minket a Szentjánosbogarak sírja…

Történet

Egy fiatal testvérpár, Seita és Setsuko életébe kapunk betekintést. Apjuk távol az otthonuktól, egy hadihajón szolgál. A tizenéves fiatal fiú veszi át alig négyéves húga gondozását, miután anyjuk egy éjszakai terrorbombázás során életét veszti. Az árvák először a nagynénjükhöz kerülnek egy időre, míg nem elegük lesz belőle, s a város szélén egy dombba ásott menedékbe nem költöznek. A bombázások egyre sűrűsbödnek, egyre nagyobb éhség lesz úrrá a lakosokon… Seita mindent megkísérel húga ellátásáért…

maxresdefaultEredet és utóélet

A történet maga egy azonos című, félig önéletrajzi ihletésű regényt dolgoz fel, amit Nosaka írt, aki 1945-ben elvesztette a húgát alultápláltságban a háború alatti Japánban. Az író magát okolta húga haláláért, s amolyan bocsánatért esdeklésként a kistestvér emléke előtt, és egyben a tragédiát feldolgozandó, önterápiás célzattal vetette papírra a történtet.

A japán NTV a II. világháború végének 60. évfordulójára elkészítette a Szentjánosbogarak sírjának élőszereplős tévés drámafilmjét, amit először 2005. november 1-én sugároztak. Az élőszereplős film is ugyanazt a történetet dolgozza fel, mint az anime: a két kobei testvér tengődését a háború vége felé, azonban azzal újít, hogy mindezt a nagynénjük lányának szemszögéből meséli el, s ugyanakkor azt is bemutatja, hogy lesz a kedves hölgyből egy kőszívű nőszemély. A film ugyanakkor a 83 perces animével ellentétben 168 perc hosszú. Később 2008. július 5-én egy másik élőszereplős film is készült a történetből.

Megvalósítás

Kevés olyan filmtörténeti alkotást lehet mondani, ami ennyire képes a témát olyan szinten bemutatni, hogy az ember akaratlanul se forduljon a fal felé, amint megnézte. A történetvezetése az irodalomkedvelőknek lehet nem lesz újdonság, Tolsztoj Iván Iljics halála is hasonlóképpen meséli el a történteket, azaz előre készen tálalja nekünk a főszereplő halálát, ezzel kényszerítve a nézőt arra, hogy figyeljen a cselekmény folyására, a környezetre, hogy mi is vezetett eddig. Pont ez a húzás teszi megrendítővé, meghatóvá és keménnyé a filmet.

grave of firefliesGrafikájában és zenéjében egy valódi Ghibli művet láthatunk, a rájuk jellemző karakterdizájnnal, szépen kidolgozott és rajzolt animációval, könnyfakasztó zenei aláfestéssel. A japán szinkronnal együtt a magyar szinkron is remekül kivitelezett, így egyikre se lehet igazán panasz. Ennél többet nem hiszem, hogy kell is mondani róla.

A film a kritikusok szerint

Sok kritikus szerint a Szentjánosbogarak sírja egy háborúellenes film, ami vizuálisan és érzelmileg egyaránt a végletekig képes feltárni a néző előtt a kor hangulatát, környezetét, embereit, azok motiváltságát, reményeit és az ideálokhoz való görcsös ragaszkodást az egyre nagyobb veszély közepette. Ugyanakkor azt sugallja, hogy a háború egy társadalom csődjét is képes okozni, mind erkölcsi, mind morális, mind érzelmi szinten. Bár a rendező, Takahata ezt tagadta, az ő nyilatkozata szerint: „A mozifilm sokkal inkább a személyes tragédia által igyekszik feltárni korunk fiatalságának, hogy miért is kell tisztelni az idősebbeket: mert ők többet és jobban szenvedtek, mint azok, akik most ennyi idősek, mint ők akkor voltak; s ehhez nincs alkalmasabb korszak, mint Japán történelmének legsötétebb foltja.”

Vélemény

Még a Hadashi no Gen-nél is megrázóbb, velőkig hatolóbb film a világháborúból. Bár annak a jelentőségét sem érdemes tagadni, lévén az az atombombák okozta társadalmi sokkot hivatott a nyers bemutatással feloldani. Ellenben a Szentjánosbogarak sírjának van egy komolyabb előnye vele szemben: a szentjánosbogarak központi szerepe, amelyek fénye gyorsan kihuny. Ez a kép kíséri végig az egész művet, s adja meg a történet keserűségének a jellegzetes ízét, amit ez a film garantál.

Mindenképpen ajánlott mű, a hazai animés társadalom számára ugyanúgy kötelezően megnézendő darab, ahogy a II. világháború iránt érdeklődőknek, vagy azoknak, akik egy csontba maró tragédiát kívánnak látni.

Ghibli a nyomorról: Szentjánosbogarak sírja” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Egyik nagy kedvencem ez az anime. Bár a Gen-t csak jóval később láttam, de ez annál sokkal jobb. Őszintén szólva, abban kissé csalódtam is, különösen a 2. moziban.

    1. A másodikban én is, bár én fordítva láttam. A Gent előbb néztem meg, mint ezt. Illetve utána még egy drámai darabot tudok mondani, ami érdemleges, és ez a Himeyuri.

  2. Személyes kedvenceim között van a mű. Örülök neki, hogy vannak emberek, akik értékelik ezt a művet a sokak által lenézett külföldi kritikusokon kívül. Azt látom javarészt, hogy mostanság az új generáció körében nagyon népszerűtlen a film, mert nem értik az alaphelyzetet és az eredetét a történetnek. A könyv egy vezeklés.
    Hadashi no Genről csak röviden annyit, hogy az első részt láttam csak, ami nem volt annyira effektív az érzelmek terén, de az biztos, hogy odaszögezett a fotelbe az elejétől a végéig. Jó, hogy ilyen animék is készültek, nem csak tizen-huszonéveseknek szóló ecchik.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s