ajánló · film · kritika

Hentai Kamen (live action, 2013)

Nem kell távol élni az internettől, hogy tudjuk honnan jön a legtöbb őrült ötlet. Az internet éppúgy melegágya a meglehetősen “mi a f**?!” érzést keltő pillanatoknak, mint Japán. Talán nem meglepő, hogy ebből az országból került ki ez a film is, ahol az örök fiatal főszereplők, kislányok élnek, és a Cthulhu-mítosz által körülírt munkakörben létbizonytalansági válságba került csápos szörnyek épp a pornóiparból befolyó pénzből igyekeznek éhes szájakat etetni otthon, rejtett városaikban, míg el nem jön az ő csillagzatuk leigázásunkra.
A Hentai Kamen bizony tagadhatatlanul a japán filmipar egyik 2013-as évi terméke. De mielőtt elásnánk könyörtelenül, csupán az alapján, hogy balra tekintünk a képre, érdemes megemlíteni, hogy egy, már idestova 20 éves történettel állunk szemben, aminek gyökerei mélyebbre nyúlnak vissza. Egészen az amerikai képregény-világig, de azért ne menjünk olyan messzire. Maradjunk csak a japán képregény-iparnál.

Hentai Kamen karakterét ugyanis Ando Keishuu teremtette meg 1992-ben. A perverz és nem kicsit meghökkentő szuperhős a Shuueisha által kiadott Weekly Shounen Jump számaiban tűnt fel hétről-hétre, egy éven át, összesen 6 kötetnyi anyagot hozva létre. Ezután még kétszer visszatért a lapokon: 1-1 kötetben 2008. februárjában és 2013. április 4-én, vagyis két nappal a mozi bemutatása előtt.
De most lássuk mi is rejlik a bugyimaszk mögött… Történetünk főszereplőnk szüleinek megismerkedésével kezdődik: miként ismert meg egy domina egy rendőrt. Bár kezdésnek nem valami érdekes, annál jobb alapot szolgáltat a továbbiakban. Shikijou Kyousuke ugyanis látszólag egy átlagos középiskolás, akinek rendőr apja már jó ideje elhunyt, anyja pedig dolgozik (igen, még mindig dominaként), majd aztán megtörténik vele a csoda. Nem, nem egy darab kriptonit kólintja fejbe, de nem is örökli meg Batman örökségét, hanem szimplán egyszerűen szerelmes lesz a frissen átiratkozott lányba, Aikóba. Még ugyanazon a napon megtudja, hogy Aikót túszejtők elkapták, a rendőrség pedig tehetetlen. Erős igazságérzetére hallgatva pedig magánakcióba kezd: beoson az épületbe, leüti az egyik túszejtőt, felöltözik a ruháiba, de mikor a maszkért nyúl, véletlenül egy használt női bugyit húz az arcára és ez felébreszti benne a perverzek energiáját… Így szülve meg a Bugyiálarcost, azaz Hentai Kament.
Yeah baby, shake your ass!
Az alapfelállás rengeteg helyről ismerős lehet és nem véletlenül. Aki valaha is volt gyerek a kilencvenes években, pláne ha fiú volt, annak nem ismeretlen a Marvel és DC képregényeinek hangulatát és alaptörténeteinek klisé tára se (ha meg lány, akkor volt bátyja, akinek voltak ilyen füzetjei). Adott ugyanis egy szokásos ifjú, aki a szerelmét megmentendő válik először szuperhőssé és titkolni kell előtte és a világ elől titkos identitását. Közelebbről megnézve, a kidolgozott test is ezt idézi, inkább a nyolcvanas évek stílusában, míg a szemeket fedő lencsék erősen a Pókember ruháján látható lencséket idézi fel. Pókira való kiutalás pedig a filmben is feltűnik egyszer, ahogy hősünk a belváros magas házai közt lengedez egy ostorral. Szóval ebből a szempontból felfogható kicsit az amerikai képregénykultúra fricskájának is felfogható, némi japán sajátossággal meghintve.
A film végig képes volt tartani az átlagos szintjét (voltak remek pillanatai, de hajlamos volt leülni percekre), s megjáratta perverzünkkel a szokásos hősi identitásválságot is, amikor egy őt utánzó megcsorbítja a hírnevét. Mert hát enélkül nem hős a hős, bár a legtöbb szuperhőssel ellentétben itt volt alapja ennek a szálnak, mivel Kyousuke folyamatosan tagadta, hogy perverz, annak ellenére, hogy a környezete és a média is kikiáltotta a szuperhősi oldalát messze nem szokványos külleme miatt. Céljában tiszta volt, egyedül az imposztor tudta megtörni, ami mintegy belső démonként szólt hozzá harc közben. Szemben mondjuk a legtöbb önsajnáltatással, amin a legtöbb amerikai képregényhős átment úgy, hogy azonosulni se volt velük esélyünk komolyabban, itt Kyousuke bot-egyszerű céljain érezzük a vívódását ezekben a pillanatokban. “Ellenségekből” se volt hiány (a javát mondjuk nem nevezném annak): túszejtők, öngyilkosok (őket is valakinek meg kell mentenie ugyebár), iskolai gorillák, más maszkos perverzek, ám ezek java pillanatok alatt lapátra került.
Draw me like one of your French girls!
A színészi játék és a hangok eléggé elmentek, nem voltak kiemelkedően rosszak, ahogy az effektek se, bár a film legvégén eléggé lejjebb adtak és inkább egy Power Rangers reflektálást kaptunk ezen a téren. Megvolt a mangák feldolgozásakor előforduló szokásos túljátszás, bár ez itt nem volt olyan erősen zavaró tényező, mint a legtöbb japán filmben.
Mindenképpen az érdemére kell jegyezzem, hogy nem olyan sok helyen vetítették a mozit, de messze jobban teljesített, mint ahogy azt a jegyirodák várták: az első héten a bevétel a várt összeg tízszeresét kasszírozta be. És eredetileg egyből DVD-n kívánták megjelentetni… Ugyanakkor érdekességül szolgál, hogy nyáron, július 18-án a New York-i Ázsiai Filmfesztiválon közönségdíjas lett.
Hogy konkrétan én mit gondolok róla? Nos, egyszer mindenképp megéri megnézni a szuperhős meglehetősen polgárpukkasztó megjelenése miatt és már a japán abszurditás végett is. Persze, akinek nincs gyomra az ilyen végtelenül leegyszerűsített szexuális humorra, amit a téma takar, az inkább messze kerülje el. Egy kellemesebb esti szórakozásnak egész jól elmegy, mivel se nem túl pörgős, de nem is eszement lassú. Összességében egy 7/10-re tudom értékelni, elsősorban a merészsége miatt, ami olyan jeleneteket is magával hozott, amit a legtöbb komédiában már valamilyen formában viszontláthattunk (főleg a német és amerikai tinikomédiákban, mint a Csajok a csúcson, Hangyák a gatyában, Amerikai pite stb.), ám ott nem működött kifejezetten a dolog és inkább volt ciki, kínos, zavaró, mint mulatságos.

Hentai Kamen (live action, 2013)” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Na, megnézted végre te is? Ideje volt. xD
    A 7/10-es értékelés korrekt, én is annyira tartom. Több volt a humorfaktor benne, mint az unalmas részek. Na meg az a sok utalás, és jellegzetes sablonelem, amik a '80-as, '90-es évekre voltak jellemzőek a mangákban. Valójában eléggé beleillenek a film hangulatába, és részemről szórakoztató volt felismerni őket.
    Annyi megjegyzést azért hozzátennék, hogy perverz hőshöz képest nem is volt annyira perverz. Legalábbis az én szememben. xD

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s