kritika · zene

Korong – Kárpátia: Légió (2013, limitált kiadás)

Bár alapvetően nem szokás best of albumokról sem ajánlót, sem kritikát írni, ahogy a legrosszabb számokat tartalmazó, vagy a koncertkorongokról sem, de én most megteszem. Viszonylag szépen mutatnak a diszkográfiában is ezek, mert mégis csak a munkásság volumenét fémjelzi. Az idén 10 éves Kárpátia zenekar legjobbnak tartott számait felvonultató korong egy új számmal lett megtoldva, ami a Légiós dal címre hallgat.

Ami a korong kapcsán igen csak érdekes, hogy az utóbbi 3-4 évből alig van új szám, főleg a 2008 előtti korongok anyagaiból áll a válogatás. Ennek talán egyik oka a drasztikus színvonalbeli leépülés (ami a Szebb jövőt! lemeznél már kezdett érződni helyenként, de a rákövetkező már elképesztően silányra sikeredett). A 2010-es Utolsó percig korongot 2011-ben követte egy monoton lemez Justice for Hungary! címen, majd egy félrecímkézett darab, Rendületlenül címen, ami sokkal inkább Lendületlenül akarhatott lenni (és akkor ne is beszéljünk arról, hogy mikor a hivatalos Facebook profiljukon ezeket szóvá tettem, a kommentjeim hipp-hopp eltűntek, mintha nem is lettek volna). Ennek elsősorban a túlzottan sok koncertezés az oka, ami szívja a tagok energiáját.
A Légió, mint kiadvány elég közepes, még annak a fényében is, hogy a tényleg jó számokat sikerült összeválogatni. A zenekartól megszokott katonás indulók vagy a falusi korcsmák mulatósok hangulatát és szövegezését hozza rockostíva, azonban a számok minősége erős kívánni valókat hagy maga után. Készültek ennél messze jobb best of lemezek, mint az Árnyak együttesé 2004-ben, ami konkrétan a korábbi számaikat jelentős mértékben feljavítva, egy magasra tett színvonal szerint lettek újrahangszerelve, újra felvéve – sok számra szinte rá se lehet ismerni, annyira eltalálták milyen kellett volna lennie. A Légió számai viszont ezzel szemben egy erős fércmunka: több szám visszhangzik, halk, egyéb zajok, effektek elnyomják a zenét vagy épp patinás. Vagyis hullámzó a hangzásuk, sokszor rosszabb is, mint eredetileg volt a korábbi albumokon. Ez pedig jelentősen ront az élvezeti értéken.
Őszintén szólva, akkor már inkább elő veszem a diszkográfiát és beteszem őket egészen a Szebb jövőt! lemezig és hallgatom azokat, jobban járok, mint ezzel az egy lemezzel. Magát a munkásságukat nem tudom kellő szigorral ostorozni, mint azt egyesek teszik, lévén szándékosan vannak meg ezen a szinten, amivel nincs is gond. Viszont az elmúlt évek zuhanása és ezen lemez minősége együttesen nem enged, hogy valami minimális elvárással, kedvvel is nekiveselkedhessek az augusztus 20-án megjelenő új lemeznek, ami A száműzött címet fogja viselni (rajta busóálarccal, aminek meg aztán hadd ne mondjam, baromi sok köze van a címhez). Egyedül talán a Légiós dal enged némi bizalmat szavazni (főleg, hogy a Magyar Gárda indulóval együtt lesz jelen az új lemezen), de nem sokat. Önmagában viszont sajnos erőtlen. A végeredmény a lemezre egy erős 4.8/10, amit elsősorban a hangminőség-ingadozásnak köszönhet (kábé 2 pontot vontam le ez miatt).
Érdekességként megemlítendő, hogy a zenekar lengyel sikereket könyvelhetett el, aminek kapcsán a tényleges kiadvány lengyel nyelvű szövegkönyvet kapott. Ami bár ugye azért nem kis dolog, főleg idehaza, mivel mi hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a lengyel testvérnépünk, míg nekik ez bevésett felfogás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s