adaptáció · film · képregény

"Megölted Csókost, megölted Kócost…"

Nem vitatom el az 1995-ös Andy Vajna producerelte Dredd bíró (Judge Dredd) című film kultstátuszát, csupán pár bajom van vele, ami miatt egy jószívű 4-essel sikerült megáldanom a széles és tágas 10-es skálán. Szemben az újjal, ami egy baráti 7-est kapott. Viszonylag rövid leszek, hiszen egyből a tárgyra is térek.

Magát Dredd bírót a Konzol Magazin 2013. februári számának Comix rovatában ismertem meg kellően felszínesen ahhoz, hogy úgy érezzem, ez egy újabb nyugati képregény, amibe szívesen belevetem magam a V for Vendetta és a Freddy vs. Jason vs. Ash után. Kapásból kezdtem az új változattal, ami talán ráerősített a korábbi filmmel kapcsolatos később kifejtett negatív véleményemmel kapcsolatban, amit azóta párszor már újranéztem.
De lássuk mit lehet a 1995-ös film pozitív számlájára írni: a képregényhű jelmezeket és díszletet elsősorban és némiképp csomó dolog átemelését az alapműből, ami végül megadta a mű alaphangulatát. Azonban elkövette azt a hibát, hogy nagyon erre igyekezett építeni az első percekben, felvázolta az akciódús és fordulatos sztorit, azonban később – a marketing végett – egyszerűen fogta a hangulatot és egy laza mozdulattal a kukába hajította. Összegyűrve. Leköpve. Rávizelve. Sokat emlegetett hiba a film kritikáinál, hogy Dredd (azaz Sly) leveszi a sisakját és mutatják az arcát. Aki ismeri egy kicsit a képregényeket, ha máshonnan nem, akkor a Wikipédiáról, az tudja, hogy Dredd sose vette le a sisakját. Amikor erre kényszerült, az arca örökös takarásban volt így is. Ennek az oka a kíméletlen és hideg (bár sokkal inkább rideg) igazságosztó antihős imázsának megtartása volt. És pont ez az összeegyeztethetetlen dolog adta a film egyik legnagyobb törését, amiként, mint adaptáció már megbukott – lévén egy fontos jellemrajzi vonást ölt ki, ami a hangulatot ténylegesen megadta volna. Így viszont csak egy limonádéakcióra futotta. Néha az volt az érzésem, kicsit sokat akart felmarkolni a képregényekből és ezen bukott a mutatvány (ahogy a Dracula – Sovereign of the Damned című Toei Animations készítette TV special esetében is).
Viszont az új Dreddet nem akarom agyba-főbe dicsérni, lévén nem lenne helyes (valamint valszeg többen küldenétek izokockába), viszont kétségtelenül hangulatilag tartotta magát a film és képes volt végig odaszegezni a képernyő elé és olykor tátott szájjal bámulni a folyó brutalitást, ami szignifikánsabb, elnyomja a korábbi művet, de még így sem képes megközelíteni az alapanyagot eléggé. Ami érdekes volt a számomra, az az egyenruha cseréje volt. A jellegzetes aranyozott vállpáncélzatot elhagyták, ahogy a hatalmas jelvényeket is és egy sokkal modernebb felfogást adott a környezetnek is. Így vált az új Dredd voltaképp spin-offá, mintsem adaptációvá, megmentve magát a hamis elvárások legjavától. (A páncélzathoz hozzátenném, fura, hogy a képregényekben rendre nem látom, de Sly az aranyozott övéhez aranyozott ágyékvédőt is használ – kvázi beállva a régi szuperhősök mellé a sorba, ami az alsógatya viseletet illeti.)

"Megölted Csókost, megölted Kócost…"” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Azért Stallonenak jobban állt valahogy ez a karakter. Amúgy a 95-ös filmben sztem azért kellett levetetni Dredd-el a sisakot, mert Stallone-t meg is kellett mutatni (gondolom szerződésbeli megfontolásból).

  2. De csak mert Stallone eleve akcióhős inkább (bár mondjuk az Oscar is fergeteges volt, mint vígjáték), s neki jobban ment a Dreddes ajakbiggyesztés. A sisaklevétel mögött tisztán marketinges okok álltak, csak Stallone neve húzta volna a filmet, ha nem veszi le és meg tudták mutatni az érzelmesebb felét, nem lett olyan kegyetlen (és rideg, kimért), mint a képregényekben. De a '95-ösben ott volt még Armand Assante, akinek a neve ismerős, Max von Sydow (Menekülés a győzelembe, Ördögűző), Rob Schneider (mint a piti balfék, aki a nyakán lógott. A legszívesebben lelőttem volna, mert baromi irritáló volt.) – de ezek a nevek épp alakultak, vagy már kifutottak az érdekkörből.

    Amúgy a Gyűrűk Urás Eomér se volt rossz Dreddnek, csak a hangja gyérebb volt (mind magyarban, mind angolban), Stallone ennyiben is keményebb. Viszont már hangulatot ténylegesen az új ragadta meg rendesen, ami nálam kellőképpen fontos egy kultikus mű adaptálásánál.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s