anime · kritika · retro · sci-fi

Byeolnara samchongsa / Space Three Musketeers

A soron következő bejegyzésem a Konzol Magazin áprilisi számában jelent meg az Anime rovat berkein belül. A szöveget változatlanul hagytam, ellenben új képeket tettem be feliratozva. Ehhez nem kerültek képek az újságba, mivel ritka darabról van szó, öröm, ha a koreai poszteren és a digitalizált VHS-videómból való pillanatképeken kívül akad valami.

* * *
Ez a mű meglehetősen ritkaság számba megy, még magán a hatalmas világhálón is. Ha már a negatív élmények közt szerepel okkal mondhatnánk azt, hogy nem véletlenül. Az 1979-es vetítése óta csak VHS-en jelent meg, DVD-s felújítására nem került sor. Viszont igen bensőséges a viszonyom vele: a családi kazetták közt állt, egy öreg TDK-szalagon. Gyerekkoromban viszonylag sokat láttam, annak ellenére, hogy magyarul nem volt hozzá rendes szinkron. Csak az élettelen hangalámondás (és ha az kihagyott, akkor ott volt a „világhódítást gonoszul fontolgató hangzású” német szinkron). Valamikor kalózpéldányként érkezhetett a vasfüggönyön túlról, mivel a családban senki sem emlékszik arra, hogy tévés felvétel lett volna (meg a korabeli TV-adó jelét se látni a képen).
De nem is ez az oka, hogy most írok róla. Hanem mert az előző számban említettem a Space Pirate Captain Harlock kapcsán, hogy vannak áthallások, „lopások” benne. Gyakran elég pofátlan módon. De ez nem újdonság: szinte az összes korabeli koreai animére ez volt elmondható: másolják japán társaikat, meglehetősen silány kivitelben (a filmes iparban az Asylum Productions-nek felelnének meg, de mára szerencsére változott a helyzet és vannak saját, egyedi műveik is). Így került bele ebbe a moziba a Super Mario Brothers, Galaxy Express 999, Space Battleship Yamato, Space Pirate Captain Harlock jó pár eleme Alexander Dumas – A három testőr című művének látszólagos űrbeliesítésével.
A srácok, akikből a baloldali inkább lányos hanggal áldott…
A történetünkben nem tudjuk, hogy merre járunk, ugyanis a helyszín nincs megjelölve. Viszont adott egy iskola, ahova három barát jár. És ahogy a barátok szokták, hol könnyedebb módon oltják a másikat, hol pedig segítenek egymáson. Az egyik este a kis rejtekhelyükön távcsővel kémlelik az eget (ebből is látszik: általános iskolások, mert ha középsulisok lennének, nem az eget bámulnák vele), mikor az egyikük váratlan jelenséget figyel meg: UFO-párbajt, aminek kimenetele az üldözött csóva lezuhanása. Elmennek kivizsgálni, s akkor veszik észre, hogy a lezuhant tárgy egy űrhajó (ami meglehetősen érdekes módon épségben, a tartólábakon ért földet), a legénysége pedig náluk fiatalabb, vagy velük egykorú gyerekek (külön poén: egy vöröskeresztes elsősegélyláda is előkerül a hajóból). A küldetésük segítséget találni a Gyerekek Bolygójának megmentésére a csúf Denevér Rablóbanda támadásai ellen…
A Gyerekek Éve alkalmából készített mozifilm noha valóságos ritkaság, okkal hihetnénk, hogy kincs is. Valójában egy értéktelen kacatnál nem egyéb. A történet során az említett lopások, logikai és történeti hibák magukért kiáltanak, erősen rontva a művet. Talán kezdjük ott, hogy a Gyerekek Bolygójának vezetője egy nagyszakállú agg úr, ami kissé furán veszi ki magát egy ilyen nevű planétán. Apropó planéta: a bolygó valójában nem is bolygó, hanem egy csillagködön álló palota. Bár ettől még megemészthető lenne az avatatlan szemnek. Noha sok animéből nyúl, de azért a nagy konzolosok biztosan felismerik a hercegnőben Mario, a szinte végtelenségig keresett hercegnőjét, Peach-et.
Harlock se kerülte el a korai Alkonyat-lázat…
De lássuk mely animék jelennek meg: az űrhajó, amit elküldenek a sérült elé, egy rosszabb Yamato űrcsatahajó (Space Battleship Yamato) utánzat. Teljes harci üzemmódban ezt a hajót vegyítették el Harlock kapitány (Space Pirate Captain Harlock) 1978-as sorozatából ismert formájú Arcadia hajójával. Ugyanakkor feltűnik benne még egy klingon hajó is (a Star Trek-rajongók gondolom most kicsit felfigyeltek), meg egy kis Odüsszeia beütés (mikor a hercegnőt a cellájából igyekeznek megmenteni, amit egy hatalmas küklopsz őriz). Az azzal való elbánási mód eléggé hasonlít a homéroszi műben foglaltakhoz. A vége felé feltűnik a Galaxy Express 999-ből a névadó gőzös, rajta az ellenőrrel, aki sokkal inkább hasonlít egy vadnyugati seriffre, mint mondjuk egy vonat-, busz- vagy BKV-ellenőrre.
Röviden, történetre gyakorlatilag egy nagy darab nulla, a lopásokkal igyekszik fenntartani magát. Azonban inkább olyan katyvaszt kreál ezzel, hogy a filmről jó párszor az az érzésünk támad, hogy ezt már a jóisten se fogja megmenteni. Akkor talán a karakterek javítanak valamit rajta? Sajnos azt kell hogy mondjam: semmit. Javába rontanak a sablonszerűségükkel, kidolgozatlanságukkal és némelyikük átgondolatlanságával. Mint az a legtöbb hasonló filmben meg szokott történni, behoznak egy vagy két olyan szereplőt, akik csak úgy dísznek lesznek a végéig, vagy az első adandó alkalommal valamilyen alappal kiírják őket. Így jár Robi is (egy beszéd közben villogó orrú robot), aki csak úgy a semmiből megjelenik, segít a gyerekeknek megszökni a Denevér Rablóbanda elől, majd a hajón csak úgy díszként állva a végén egy önfeláldozó akció keretében ki is írják.
Az Arcadia-Yamato-Odin keresztezés szeli a borsóleves végtelenjét…
Na és a hangok? Elég korlátozottak a lehetőségek: vagy a magyar hangalámondásos, egyébként német szinkronos videót nézhetjük meg, vagy a brazil-portugál szinkronosat. Az eredeti nyelvből, hogy milyen is volt az igazi koreai szinkron, még szemelvényt se lehet találni a videóportálokon. Az egyetlen ami mindkét esetben az eredeti maradt, az a főcímdal. A régi klasszikus japán animék gyakran használtak enka stílusú dalokat betétdal gyanánt, amelyeket később anisongként kereszteltek el. Ugyanez a balladaszerű énekmód kerül utánzásra némi pop-beütéssel. A férfi hangja egész kellemes, a női inkább egy visítás a háttérben, de a betétdal alapján még bőven feltételezhetnénk, hogy jó élmény lesz. Ezt annyira mondom csak komolyan, hogy napjainkig eszembe jut a halandzsának tűnő koreai szövege…
S hogy miért mutattam be? Mert ettől tényleg óva intenék mindenkit, hogy kerülje el ha csak tényleg a jobbakat szeretné nézni a régiek közül, tűnjenek a képek bármilyen ígéretesnek is. A külföldi oldalakon (csak hogy a filmbarátok kedvencét említsem, az IMDb-n) is elég alacsony értékeléseket kapott, népszerűségét tekintve valahol a listák vége táján kullog. Ehhez képest a Fortune Arterial tényleg élvezhető. De mondjuk, mintha nem lett volna egy elég belőle, 1980-ban elkészült a folytatása is, ahol már az időutazással szórakoznak. De arról a mozifilmről hála a teremtőnek, nincs semmi, csak pár bejegyzés, hogy létezik.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s