anime · elemzés · filozófia · kritika · vallás

Tenshi no Tamago (1985)

Ritka az olyan anime, amit eleve szkeptikusan fogadok hosszú évek óta. Az egyik ilyen a Tenshi no Tamago (Angel’s Egg). A címmel még valamikor középiskolás éveim közepe táján, 2007-ben (vagy 2008-ban? A fene tudja, egy a tuti: hideg volt és kint befagyott kis híján a seggem) ismerkedtem meg egy NipponShoxx bulin, a Kék Yukban. A füstös helyiséget elhagyva, kint levegőztem kicsit, mikor animékről ment a diskurzus. Ekkor még elég zsenge hajtás voltam, talán ha pár címet láttam végig, vagy 20-at, de lehet ezzel még sokat is mondok. Az egyik csajszi beszélt hosszasan egy monológot az akkori aktuális animék silány felhozataláról, illetve az animék hanyatlásáról papolt fennkölten. Ekkor kérdeztem rá, hogy akkor mi a mestermű? Ekkor felelte ezt a címet, majd érvek nélkül áradozott arról, mennyire alfa és omega a mű.
Nos, még azon a héten havernál letöltöttem, s azóta csücsült a gépemen. Egyszer nem vettem elő… mostanáig, mikor az AnimeAddicts-os ismertető topikjában nem olvastam az újonnan kialakult beszélgetést, ami elég rövid lett. Nem kívánok a soron következő írással kritizálni, mivel az első hozzászólók is írták, hogy nagyon réteg műről van szó, s van, aki sokadjára nézve egy sokadik értelmezést lát. Az angol Wikipédián is olvasható, hogy a két karakter közül az egyiknek értelmezésenként más a szerepe (Krisztus avagy Antikrisztus).
Szóba került, hogy összedobált szimbólumrendszer ez is, ahogy az Evangelion. Valahogy az Evangeliont összeszedettebbnek éreztem, mint ezt a művet. Nagy globális értelmezős buborékja nincs, míg az Evangelion kettőt is hordoz a kezében (a felnőtté válást és a pszichológiai önismereti túrát a rendező részéről). Mindemellett szól, hogy a Rebuild of Evangelion változatokban a cselekmény is másabb kimenetelekkel és új jelenetekkel bír, amivel Hideaki Anno a saját jobblétét közli.
Álomból ébredés vagy éber álmodás vár-e most ránk?
De most akkor lássuk ezt a művet. A világot gyakorlatilag az emberi általános képzelőerő megtestesülésének tekinthetjük. A romok, a sötétség mind azt mutatja, hogy halódunk ezen a téren. A globalizációval megindult a képzelet világának homogénné fajulása, az innovatív gondolatok hiánya, azaz a színek és a fények kvázi eltűntek. Ebben a világban van egy gyermek, a képzeletek forrása, tisztasága, valamint a remény és az ártatlanság járkál egyedül egy tojással. Valamint egy férfi is rója a világot, egy kereszt alakú karddal/puskával. Ő sokkal inkább a realizmus, a földhöz ragadottság karaktere (valamint a lány ellentéte szimbólumokban, jelentésekben) azzal, hogy kérdi a lányt, nem egyszer, hogy mi van a tojásban. A lány mindahányszor azt mondja, hogy nem tudja, míg a férfi arra kéri, hogy törje fel. Végül társa lesz az útra, amivel a gyerek megkísértését hivatottak jelezni, hogy a valóság keresése már motoszkál benne is.
Ezen felül vannak képek, hogy tankok vonulnak, s árnyékolt szürke emberek támadnak hatalmas árnyékhalakra. Ezt a jelenetet lehet a háború értelmetlenségének is aposztrofálni, de sokkal inkább a vallás üldözése jelenik meg ebben a képsorban. Mivel a hit megfoghatatlan, így nem lehet megölni. De hogy lesz a halból hit? Úgy, hogy más ma is létező, jelenlévő vallást nem tudtak szimbolizálni élőlénnyel, mint a kereszténységet. A hal ugyanis nem más, mint Krisztus mindenkori szimbóluma. Azzal, hogy egy ilyen világban egy látszatra élő halat kergetnek a katonák, sokkal inkább a vallás kiüldözése képzelet világából értelmezést adja, mint az értelmetlen harcot. A cél a materialista és realista szemlélet a világra, ahol mindenre rá kell jönni annak magyarázatára, mikéntjére. A tankok maguk az eltechnikaiasodó világot jelenthetik, bár nekem sokkal inkább a hadiipar mindenkori felsőbbrendűségét jelentette, mivel a világban ez volt egyedül világosabb színekkel jelezve. A feketéhez és a sötéthez képest rikítóan.
Lássuk be, ez a komor nézés néha többet is sugall, mint napjaink néhány hasonló pofája.
Később a férfi elveszi az alvó lánytól, majd feltöri a tojást. A korábbiak fényében szerintem nem kell kifejtenem, hogy mit is jelent ez. A kislány felébredve veszi észre, hogy a tojás fel van törve, a férfi sehol, s a héj üres. Ennek olvastam a korábban említett topikban egy másik értelmezését, miszerint valótlan dolgokba kapaszkodik az ember. Tulajdonképpen a vallás is ilyen. A lány elrohan, keresve a férfit, majd egy szakadékba zuhan (ennek a jelenetnek a hátterében a megváltást jelentő Noé bárkája áll), majd felnőtté válik. Ha úgy vesszük, a férfi megváltotta a lányt a képzelgéstől. Ellenben volt egy momentum, amivel nem tudtam mit kezdeni a végén: a lány buborékaiból (mivel vízbe esett) tojások lettek, majd hatalmas növényeken álló tojásokat mutattak. Próbálom összetenni a jelentését, de semmiképp se sikerül, mit akartak ezzel a résszel jelezni. Talán arra gondoltak, hogy a lány az utódai által ad új reményt a világnak? Lévén a vallások javának matriarchálisnak kéne lennie, mert mégis csak a nő ad életet az új nemzedéknek, függetlenül attól, hogy ismert-e, hogy ahhoz kellett bizony egy kis etyepetye 9 hónappal előtte. A nagyobb tojások meg a nagyobb emberek lennének, akiknek a lehetőség adatna világot váltani? Ha így vesszük, akkor ez nem csak egy újragondolt Noé bárkája történet a megváltásról, hanem kicsit másként értelmezve egy kicsit Ádám és Éva sztorijához is közel áll.

Az angyaltollakat sokszor egy angyal halálával jelzik, vagy annak átlényegülésével (a Dogmában legalábbis ha levágtad egy angyal szárnyát, ember lett belőle). S itt jön egy hatalmas gépezet a vízből, ahol ott a tojást szorongató lány szobra is. Szóval akkor átlényegülésről volt szó, de hogy meg lett-e váltva ezzel? Lévén gép emelkedett fel vele, azt kell, hogy mondjam: nem. A gép részeként ő is egy élettelen bábú lett, hogy így nőtt fel.

Nem egy életet adó esszencia a mű, de fogyasztható egy bizonyos ismerethatár felett.

Na és akkor lássuk a vélemény részét a dolgoknak. A mű hangulata egyedien depresszív és melankólikus. Sötét és nyomasztó, amin a kórusműves zene sokat dob. A rajzolás is kellően átadja ezt az egészet, a szürrealista képekkel pedig az emberi képzelet kicsavarodottságára igyekszik reflektálni. De ugyanakkor van egy nagy hibája: javában állóképekkel dolgozik, ezáltal nagyon lassú a mű. Animáció alig van, amit annak lehetne érdeminek nevezni. A hosszú elnyújtott jelenetekbe bele lehet magyarázni, hogy gondolkodási időt hagy az embernek, de ez inkább csak kifogásnak tűnik, mintsem megoldásnak.

A sztori fele és az értelmezési részéről szerintem sejthetitek miként vélekedek. Igen? Hadd húzzam keresztül a számításaitokat! Habár a fentebb felvázolt elemek fényében azt lehet mondani, hogy egyszerre elsütött már ismert és sokszor látott dolgokat, mégis egyedi formában teszi. Kicsit mást is beleszőtt így panaszom nem lehet… ne… de van, s ez adja a gondot, valamint az említett topikban a beszélgetés egyik elemét: egy bizonyos ismerethatár kell minimum hozzá az érettség mellett. Mind irodalomban, mind vallásfilozófiában, vallásismeretben, amiben igaza volt az adott hozzászólónak. Talán a legjobb példázat erre az, hogy a bemutatásakor, 1985-ben sem ért el kimagaslóan jó értékeléseket. Se a közönségnek, se a kritikusoknak nem tetszett. De a 2000-es évek elején a film útjára indult az animefesztiválokon is, amivel egy szűk rajongó bázist teremtett magának a világban. Talán az idő volt a kulcsa, hogy beérjen? Vagy tényleg valahol igaza volt annak a lánynak: sokkal egyedibb, mint napjaink művészi filmjeinek is a legjava? Hogy sokkal többrétűbb tőlük? Lehet. De ez már nem az én reszortom eldönteni… Tőlem egy békés 8/10-et kapott, mert lekötött attól függetlenül, hogy a percekig csak álló képeket bámultam üresen, s még is tudtam egy cikket írni róla.

Tenshi no Tamago (1985)” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Előre szólok, nem fér ki egybe, amit írni szeretnék 😀 Szóval kettőben küldöm el.

    A végét én a véget nem érő megújulásnak fogtam fel, a megállíthatatlan ciklikusságnak, melyet csak az idő igazol, vagy cáfol majd meg a utókor számára. Újjászületés, az elkorhadt életből később új virágzik ki.
    Lusta voltam magamtól teóriákat felépítgetni a szereplőkhöz, ezért (nem véletlen) inkább a már ismert sztereotípiákhoz igyekeztem hasonlítani őket, mint mondjuk Rousseaui szentimentalizmus gyermekképéhez a lányt, illetve a fiú-lány kapcsolatát Tolsztoj gyermek-felnőtt teóriájához, és ha belegondolunk, eléggé jól illik mind a kettő, merem feltételezni tudod is mikre gondolok ezalatt.

    Hogy miért lett híres az újkorban ez az anime? Szerintem pont, hogy azért, mert az emberek butábbak lettek. Sajnos ma is rettentően nehéz elviselnem, hogy mennyire úgy gondolják sokan, hogy ha valami egyedi, akkor az már jó is. Szerintem ez egy kultusz lett, hogy annak érdekében, hogy mindenki minél egyedibbnek érezhesse magát, megpróbál olyan dolgokat elismerni, amiket nem ért, illetve megpróbálja bemagyarázni magának, hogy érti azokat. Aztán annyira álltatja magát vele, hogy végül tényleg elhiszi. Görcsösen ragaszkodnak az emberek ahhoz, hogy egyedinek érezhessék magukat, és ennek ez is ékes példája, hogy különleges dolgokat neveznek meg, mint kedvencük. Hiszen milyen sznob lenne az olyan, aki nem tudna megnevezni egy olyan bort, ami a társaságban egyből leírja a jellemét? Félek az Angel's Egg fanclub nem éppen az anime-szféra sznobja, de talán még csak dzsentrije sem.

    Azért azt tudjuk, hogy ha valaki szimbolikus alkotásba kezd, az általában mellé is fog, és ennek az a legfőbb oka, hogy a szimbolizmus egyedi, individuális, és akármennyire is próbálkozunk vele, keveseknek van meg hozzá a tehetsége, hogy a sajátját másnak olyan formában tegye elérhetővé, hogy befogadható legyen (kivétel persze, aki eleve anélkül alkot, hogy megpróbálná rákényszeríteni másra a mélyben megbúvó jelenséget, mint mondjuk Dalí[azért ebben az animében ilyenről szó sincs, ez igenis ránkerőlteti a mondandóját, szóval felesleges kitérő]). Pontosan ezért nem is mer senki sem komplex szimbolikus témába nyúlni (vagy ha mer, akkor azt csak szimplán nem ismerjük [ismerem?]), mivel ezeket az elcsépelt hülyeségeket könnyebb formába önteni, mint bármi mást. Ezzel nem azt mondom, hogy nem lehetséges újat alkotni, időről időre azért vannak olyanok, akik erre rácáfolnak – ez tény. Inkább csak azt mondom, hogy ez uncsi, jöhet a következő, húzz egy számot, állj be a sorba. Kit érdekel már? Maximum az önkereső tiniket – gondolom az a csaj is tinikorban látta.

    Ha most össze kéne szednem, hogy mennyi jót/rosszat láttam ezek közül, erősen a rossz felé billenne a mérleg. Sok anime csak erőlködik, vért izzad, hogy olyan szintre butítsa önmagát, hogy ne kelljen kockáztatnia, hogy valaki megérti-e majd, vagy sem. Ennek persze a hátterében a nagy nyomás áll, mivel a pénzt valahonnan hozni kell, ahhoz pedig valami néző is kéne, de ha senki nem fog érteni semmit, akkor néző se lesz. Ennek ment szembe a 4°C, de ebbe nem megyek bele, mert velük amúgy is elfogult vagyok (és nem csak pozitív oldalról), meg a Lain is, de az megint megérne egy misét. Ilyen lebutítás mondjuk a Cossette no Shouzou, amit eléggé wtf fejjel ültem végig, miközben kerestem benne azt a hű de mély gondolatokat keltő jellemrajzokat, meg háttérben húzódó jelentéseket, amiket biztos én nem értettem meg, s így persze jól el is lehet hordani, hogy buta vagyok, pedig nem (annyira). Hozzáteszem, az Evangelion is ugyanezt az ágat követte, csak okosabban, mint a többiek. Pontosan ezért mondják sokan, hogy keszekusza ide-oda dobálózás az egész – mert szerintem is az, és szerintem a készítők is úgy gondolták, hogy ha ebből csak a felének elkapja az érzését a néző, már akkor maga alá vizel, mint a kis tacskó. És lám.

  2. Van olyan, ami szimplán nem tudta megfogni a felkínált potenciált. Ilyen szerintem a Birthday Boy. A téma nem rossz, és a bújtatott hatásvadászat se lenne kegyetlen rossz (mármint én speciel lenyelném), de mégis az egész olyan semmilyen, végig azt érzem, hogy az alkotó arra játszott, hogy én érezzem magam kellemetlen helyzetben, ha nem tudok együttérezni azzal a szegény szerencsétlen fiúval. De könyörgöm: ő tett valamit azért, hogy együttérezzek vele? Nem, én találtam ki magamnak az egészet fejben. Ugyanezt az érzést brutál mennyiségben megkapom, ha a vietnámi háborúról nézek képeket, vagy olvasok a hutu népirtásról. Neki kellett valami szoftkór cuccot csinálnia, amivel lazán hírnévre lehet szert tenni. Felcsapta a kézikönyvet, az első felyezet után csövelt egy cgi stábot, és bumm: Birthday Boy.

    Én nem azt mondom, hogy nem lehet jót csinálni, de tényleg inkább a rosszak vannak előtérben. Lehet jobbat csinálni mndjuk jó alapból, mint mondjuk a Dante's Inferno. Komolyan, ez olyan, mintha valaki a a Fausttal akarna melléfogni. Lehet egyáltalán?!
    Persze vannak ezen kívül is jók, amiket én személy szerint értékelni tudtam, tükröződött bennük az egyediség, és valamelyest át is jöttek. Ilyen mondjuk az 1001 Nights, A Traveller`s Diary, vagy sok Osamu Tezuka anime. De például remekül megfogott Yasuhiro Yoshiura látásmódja is, a Noisy Birth és a Kikumana két általam nagyon kedvelt szimbolista cucc, és a Pale Cocoont kommerszége ellenére is kiválónak tartom.

    Amit úgy érzek, hogy az elcsépeltsége ellenére még mindig egy jó (=középszar) szimbolista téma, az az identitás, az önkeresés, a lélek mélysége, és harmóniája a materiális világgal, az élettel (gondolom ez a példákból is kijött). Például talán tegnap feltöltöttél AA-ra egy cgi-s kisfilmek képeit (őszinte leszek, már most nem emlékszem a címére, annyira nem fogott meg). Megnéztem, és az egész első felében olyan “meh” érzés kringett bennem. Aztán bedobott két identitásos, társadalomkritikus részt, és máris mint a nyíl úgy suhant. Persze a vége szar volt… És az a két rész sem volt új, már hülyére volt járatva más formában a médiumban! Erre nem csak én jöttem rá itt a székben ülve. És ennek ellenére is tetszett. Hát mi ez, ha nem egy könnyű téma?

    Elkanyarodtam a dolgoktól, de ez kellett, hogy megérthesd, miért tartom rossznak (pocséknak, nézhetetlennek, emberisége elleni bűntettnek) a Tenshi no Tamagót. Rossz köntösben ránkerőltet egy rossz mondandót, miközben egyedinek igyekszik álcázni magát. Nincs egy olyan aspektusa sem, ami miatt jónak tarthatnám. Ha szimbolikus mű, akkor igen is szimbolikus művekhez fogom hasonlítani, nem pedig egy ecchiparádéhoz. Azt majd hasonlítom az ecchikhez. Ő döntött úgy, hogy oda akar tartozni, így pedig viselje el, hogy a saját hierarchiájában hol van a helye. Ennek legalul.

    Summa summarum: semmi értelme nem volt annak, amit írtam, mert eleve benne van, hogy személytől függően mindenki mást lát a szimbolikában, így eleve felesleges ezen a témán lovagolni. De én szeretek felesleges témákon lovagolni.

    Pitbull

    u.i.: ez a captcha kegyetlen rossz, alig tudtam bepötyögni, de még így is van annyi szimbolikus tartalma, mint az Angel's Eggnek 😀

  3. Ami azt illeti, nem mondtam, hogy aki lehúzta, az kevesebb is lenne, vagy a véleményed kritizáltam volna. Pláne, hogy ezt a 8-ast azért kapta, mert fáradtan ültem neki, a végére meg majd kipattant a szemem. Nem tudom miért, mert a lassúsága és a vért izzadása nekem is szúrta az oldalam. Mondjuk az én olvasatomban amit akart, azt átadta azért. Bár a halüldözéses jelenetre írtakat még egy filmben vagy animében sem láttam viszont, ami miatt plusz pontot kapott. Olyat láttam, ahol együtt létezett a technika, a képzelet és a vallás, de olyat, hogy üldözik, még nem (nem számítva a Quo Vadis? idejében játszódó műveket, az másik üldöztetés).

    Dalít azért sem említettem én meg, más korábbi hozzászólóval, mert az ő stílusa másabb. Komornak komor, de nem ilyen sötét. Szóval részben az állaspontodnak is igazat adtam, én meg csak leírtam az enyémet. Mondjuk annyiban jobb, hogy nekem nem kell önmagamat keresni.

    Meg most jutott eszembe egy másik motívum, hogy lehet a fazon az ateizmust hivatott szimbolizálni, s a lány tragédiájával sarkallni, hogy higgy? Mert ha igen, akkor kapásból -2 pont.

    Mndjuk a Birthday Boy-nál lehet ez volt a készítő célja, de akkor egy agresszív módját választotta a felfogásnak. A Fausttal már melléfogtak, lásd Madoka Magica. A Traveller's Diary-t láttam még, de olyan korán, hogy megérteni nem tudtam, miről is akar szólni. Az 1001 nightsra nem emlékszem, akkor szokott ez lenni, ha az agyam törölni akar valami nem épp kellemes dolgot. De Osamu Tezuka animéit szeretem viszont, ahogy a Pale Cocoon-t is.

    A Raycában, mert utoljára azt tettem fel CGI-sből (a Ski Jumping Pairs-t nem említsük, nem véletlen 1/10 az is, mint az AKB), valahogy inkább a rendőrnőt éreztem kivetülve a Puszítóból. A jövőből jön egy csaj, aki a múlt kultúrája iránt érdeklődik. Ennyit láttam abban, s nem tovább.

  4. Madoka Magicát nem láttam 🙂 De ilyen dolgokkal, mint az Isteni színjáték, vagy a Faust, szerintem képtelenség melléfogni.

    “Meg most jutott eszembe egy másik motívum, hogy lehet a fazon az ateizmust hivatott szimbolizálni, s a lány tragédiájával sarkallni, hogy higgy? Mert ha igen, akkor kapásból -2 pont.”
    Nekem elsőként jutott eszembe ez a film után, de nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget, mint ahogy másnak sem. Nem vagyok egy keresztes lovag (maradjunk ennyiben), és mivel a társaságomban viszont van, aki igen, épp elég megjegyzést hallottam már, hogy immunis legyek bármi ilyenekre.

    Én tudom, hogy nem az én véleményemet kritizáltad, és nem azért adtál 8 pontot rá, hogy jól kiszúrhass velem 😀 De az igaz, hogy nem szeretném, hogy csak mert hülyeségeket csinálok, az emberek butának is tartsanak.

    Rayca, az volta az!
    (Ski Jumping Pairs-t is megnéztem amúgy 😀 )

    Pitbull

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s