anime · gondolatvihar · kritika · light novel · manga

Conos tapasztalatok

Nem hittem volna, hogy egyszer írni fogok a Conról, úgy általánosságban. De sajnos van pár dolog, ami felett nem lehet elsiklani. Ezek egyik feléről nem a szervezők tehetnek, de van, amiben van egy kis felelősségük, mind cégnek, mind embernek.
Már rutinos Conra járó vagyok, 2010 ősze óta ez a 7., amire elmentem. S valahogy azt éreztem, hogy a mostani volt talán az egész eddiginek a legalja. Ez az érzés nem változott volna semmit, akkor sem, ha kétnapos lett volna a most nyári, s ezt nem először érzem. Talán a leglaposabb a 2010-es animekarácsony volt nekem, rögtön a legjobbnak számító első Conom után. Akkor jöttem rá, hogy ezt a rendezvényt egy idő után nem lehet társaság nélkül élvezni, pláne nem idehaza… s hogy miért emelem ki kis hazánkat? Mert ha tudnátok mi megy tőlünk nem messze, külföldön… Ekkor tájt még fent volt egy luxemburgi haverom a Facebookon, s az ő albumában láttam egy londoni Con képeit, amikor még fent volt.
S most jöjjön az összehasonlítás a képek nyomán. A programokról különösebb fogalmam sincs, de a külföldit az ember jobban élvezné még önmagában is, mert változatosabb. Mert nincs tele “egyengyökerekkel”, ahogy egy kolléga fogalmazott. Gyakorlatilag a cosplayesek legjava idehaza Naruto, Bleach, One Piece és csak az Animax által adott műsorok karaktereit cosplayezik… s itt mondom azt, hogy tisztelet a kivételnek, mert elvétve látni egy-egy olyat, amit idehaza be se mutattak, egyedi darabot vagy néhanapján Touhou karaktert is, ami elég rétegjátéknak számít. Ezen kívül, még vannak a birodalmiak, pár terrorelhárítós-kommandós, ilyen meg olyan loli és le is írtam a hazai egysíkúságot. Az angol Con képein meg nem láttam egyetlen karaktert/művet se kétszer cosplayezve, még a totál és a tömegképeken se. De ott ismerték a Resident Evil-t is, míg idehaza már sokadjára látom a Silent Hill-es piramisfejet. Szal igen, idehaza nem csak az egysíkúság a gond, hanem az ismétlődés is (de ezt már csak hazai után mondom).
Körülbelül a 3. Con óta csak a társaság miatt járok s valami reményében, hogy találok. Azon a Conon volt, hogy a kinézett Asuka (Evangelion) figurát pont az orrom előtt vették meg… és ezekben kényes vagyok. Nem abban, hogy megveszik az orrom előtt az egyetlent, hanem magukban a figurákban. Nekem sokat számít a milyensége, mint a kidolgozottsága, a karakter megragadása, a póz az öltözete és hasonlók. Így gyakorlatilag a figurák bő 95%-át az érdekeltségemen kívül tartom. Ugyanezen Con óta szerezgetek be mangákat és anime DVD-ket rendesen, de már lassan az is elfogy, ami érdekelt (csak a Csillagközi fejvadászokat kell beszereznem és akkor kész is). Most már átszoktam a light novelre. A tavaszin megvettem a Spice and Wolf első kötetét, s nemrég megrendeltem a maradékot, illetve tél óta a Bungaku Shoujo-t gyűjtöm lelkesen.
De a legfurább, mikor társasággal vagy és azt kapod egy jobbik ismerősödtől, akit először látsz, mert addig csak netről ismered, hogy “intézd már el, hogy te konferáld fel legközelebb a …-ot, mert a csaj/pasi nem tud japánul”. S ezt mondta arra, hogy a kiejtése szörnyű volt, a lehető legegyszerűbb szövegről nyilvánosan kijelentette, hogy nem tudja kiejteni, hogyan mondják. Ami egy szervezőtől szerintem a szégyen legnagyobb foka. Akár kínai, akár koreai, akár japán szövegről van szó, ha már egy távol-keleti popkultúra köré épülő rendezvényről beszélünk. Ha még török vagy arab lenne egy ilyen rendezvényen, azt mondanám oké, de az adott programra jelentkezőket korábban fogadták, hetekig vártak rájuk, a jelentkezésükre. Akkor nem lehetett volna megnézni?
Szóval ez van. Már a Cont is lassan felesleges pénzkidobásnak érzem, nem véletlen volt, hogy a nyárira szabályosan úgy kellett elcincálni. Még amíg egyetemen vagyok, addig fix megyek, utána lehúzom az egészet a vécén. Vagy jelentkezem szervezőnek, a konferálósokhoz… mert azért az már kiesik a facepalm és a facedesk kategóriából… vagy amikor mondták neked, a facegroundból… Szal részemről a Conozást az államvizsga után lezártam.

Conos tapasztalatok” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Ejnye, még tudsz te színt vinni a Conokra, múltkor olyan cuki voltál, hogy sunáztak volna…

    Amúgy leszámítva a Kattal való kempelést, a programok igazából nem is voltak annyira érdekesek, ami meg az volt, az nem nagyon animus téma volt, és ráadásul lekéstük… 😄

    Egyébként ilyen meg olyan vetítés nem szokott lenni? Na meg mittomén valami olvasós szoba, ahol bele lehet olvasni mangókba/LN-ekbe?

    Szerintem én is letudtam ezzel a Cont, mert elég húzós volt a közlekedéssel együtt az ára…

  2. “Egyébként ilyen meg olyan vetítés nem szokott lenni? Na meg mittomén valami olvasós szoba, ahol bele lehet olvasni mangókba/LN-ekbe?”

    Vetítés a kétnaposokon szokott lenni. Olvasós szoba nincs, vásárlás előtt belenézhetsz, akkor is ha nem veszed meg, de utána már csak úgy, ahogy egy szokásos könyvet. Leülsz valahova és olvasol.

    “Szerintem én is letudtam ezzel a Cont, mert elég húzós volt a közlekedéssel együtt az ára…”

    Ha van bérleted Pestre meg Pesten, akkor annyira nem vész, de ahhoz két dolog kell: jár fel oda rendszeresen valami miatt (munka, suli) vagy lakj ott. Egyébiránt az van, amit írtál.

  3. Én még “friss” conos vagyok (pedig nálad előbb kezdtem járni rá), szóval élvezem egyenlőre folyton, bár rólam tudod, mennyire ketrecbe zárt kismadár vagyok és még egyfajta mennyországbeli érzés conra kijutni… 🙂 (egyébként utólag megtudtam, hogy mégsem volt olyan felhőtlen számomra a dolog, de majd mesélek privátabb helyen).
    Programok eleve nem szoktak érdekelni, úgyis mindig ugyanaz a felhozatal. Egyedül a rajzverseny van az érdeklődési körömben nagyon, de a tudásom már kevés lenne ahhoz, hogy akármit is elérjek benne – meg folyton elfelejtem… 😀
    Konzol téren lehet kérdezni, drága jó barátom ott főnök 😀

    Amúgy én is éreztem, hogy ez különösen lapos lett, de betudtam annak, hogy talán az összes nyári ilyen… A társaság jó volt 🙂

  4. Igen, úgy valamit ér a Con, hogy “ki tudtam menni”. De ez csak a kezdeti öröm. Nekem a tényleges első Conom 2008-ban lett volna, akkor még a MAT szervezésében a PeCsában. De nem vettem előre jegyet (mert gondoltam minek), de aztán megláttam a Városliget fái közt kanyargó, kígyózó sort, ami kilométer hosszan futott a Közlekedési Múzeum Repüléstani Részlegéig, ami nem rövid táv. Ott mentem haza, mert este lett volna, mire bejutok. Így nálam ez az érzés ezzel lett agyoncsapva.
    A programok terén a 2010-es ősziben a KOKIA koncert volt a csúcspont, meg azóta némelyik előadás (azóta se felejtem el, hogy Zsocaikát egy yaoi előadáson ott fogtam xD) szokott érdekes lenni (kivétel a Kálovics Dalma-féle, az a nő nem tud előadni – s csodálkoznak egyesek, ha az aki bealszik rajta, az morog, témafüggetlen). Most tavasszal speciel a haikus előadás volt nagyon érdekes, ahol megismerhettük Amával az előadót, Dr. Vihat Juditot (ELTE és Károli japán szakjain tart előadásokat). Meg talán van egy pár, olykor-olykor, de mondjuk a cosplay performance és verseny dekányit se tud lekötni. Olyan az nekem, mint a divatbemutató, azokról se véletlenül kapcsolom el a tévét, ha egy alattomosan a csatornára téved.

    Tavaly a ShibuyaCon volt hasonlóan lapos, amin voltam. De ott hozzájárul az, hogy kis terület, program szűke, s kevés embert engedtek fel a West Balkán-mizéria miatt. A nap első felét ott, a másik felét a HSTS-csapattal töltöttem. Így azt a napot is társaság mentette meg, ahogy ezt is.

  5. Főleg nálam..XD
    Én 2007-es tavaszin voltam először, mondhatni, a Kemac (Komáromi animeclub) kezdeti részlegével, utána meg ahogy csurrant-cseppent, de ahogy számolom, ez volt talán a negyedik-ötödik conom azóta.
    Előadáson viszont még sosem voltam, általában eleve nem érdekeltek a témák, ami meg mégis, az délután volt, nekem meg ugye háromkor el kell induljak, ha estére haza akarok érni. ;; (tipikusan ez is másképp lesz költözés után, ugyebár, mert akkor már tökmindegy, mikorra ér haza az ember lánya). Performancot meg versenyt szintén nem néztem még soha, ez volt az első alkalom, hogy Ama elrángatott rá, hát, dekát sem láttam belőle….XD

    Holdfénycon-t ismerem még úgy-ahogy, nem azért, mert lettem volna rajta, hanem drága ismerősöm tartott róla nekem kiselőadást, hogy milyen. Azóta nem is tervezek rá menni, nehogy a végén még a fogamat kelljen otthagynom. Márelnézést.

  6. A conozást én már a 2009-es tavaszi után hagytam a fenébe, főleg mikor az őszin 2500 forintért inkább videójátékot vettem magamnak miután a retardált tömeg alaposan megnyomorgatott 🙂
    Egyszer talán a rajzversennyel tennék egy próbát, tesztelni mennyire vevők a Pokémon témára, de azt hiszem a válasz egyértelmű 😀

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s